Munkáim egy tágabb értelemben vett utazással és az arra való felkészüléssel foglalkoznak. Nem a szabadságra való utazásra gondolok, hanem azokra a véget nem érő, szinte népvándorlás méreteket öltő utazásokra, melyek egy jobb élet reményében történnek. Szociokritikai vonatkozása mellett önreflexív módon foglalkozik a képzőművészet hátterében zajló profán problémákkal, a műtárgy formáját, méretét, anyagát befolyásoló praktikus szempontokkal. Praktikus szoborsorozatommal az utazó művész csomagját kívántam elkészíteni, egy olyan mobil szobrot, mely nem csak a képzőművészeti terminológiában mobil, hanem a napjainkban egyre nagyobb szerepet betöltő mobil eszközökhöz hasonlóan hordozható. „Praktikus szobraimat“ a Pop Up könyvek mozgás elve inspirálta, olyan szobrok kezdtek foglalkoztatni, melyek összecsukhatóak, szétszethetőek, így szállításuk és raktározásuk szempontjából praktikussá válnak. Munkáim a mobil szobrok játékossága mellett egy adag öniróniát is magukban hordoznak, hiszen a művészetnek nem kell a praktikusság szempontjainak megfelelnie, vagy mégis?